„Ez a munka nagy élvezet volt számomra, nem csak azért, mert a művelődési házba besűrítettem mindent, amit a szakmában tanultam, hanem azért is, mert a terv feldolgozása közben tele voltunk nagy reményekkel, a tervet egy egész sereg ember rajzolta, és benne volt a tervben az egész társaság jó hangulata.
A fejlődést úgy képzeltük el, hogy a városmagban sikerül egy bonyolult térösszefüggést létrehozni, sikerül a tönkretett zsinagóga eredeti formáját visszaadni, az értékes belvárosi foghíjakat beépíteni, a tönkretett szabad területeket rehabilitálni, hogy elindul egy pezsgés. Ez a ház szakmai tevékenységemnek egyik csúcsa, mindazok az elemek, amelyekre valaha is rátaláltam, itt szerepelnek, sőt, még egy sajátosan gyermeki szürrealizmus is.
A három egymásba hatoló kupola, amely megidézi az első Goetheanumot, megzabálja a két oldalsó szárny régi kultúrát jelképező, leromosodó falait, amelyek eldőlnek és eltűnnek az általuk létrehozott, geometriailag egyszerű, tértartalmában azonban rendkívül bonyolult és erős szürreális hatásokkal működő térben.”

Rajzok

Tervek

Fotók