A szőlőhegy lábánál elhelyezett, nyaktaggal összekötött két épület a présházak és a pincék hangulatát idézi akkor is, ha az ország egy távolabbi vidékének népi építészetére utal. A tört fehér vakolat, az előreugró tetővel árnyékban tartott, üvegezett homlokfal sötét foltja oromfalú pincékre emlékeztet. Az épülethez érve válnak egyértelművé a tervező addigi munkáinál sejtett, de itt már következetesen alkalmazott elképzelés, amely a szecesszió új értékeléséből erednek. Ennél az épületnél jól szétválasztható tömeggé és téregységgé rendeződnek az egyes elemek. Van egy kultikusnak mondható, szabatosan megoldott, egyéni módon megformált tér és ehhez hozzáragasztva az üzemi épületrész. Ezek a profán terek mintegy bele vannak préselve, hozzá vannak ragasztva a kultikus térhez. ” …nem tudok mást mondani, mint azt, hogy igyekeztem szétválasztani a két funkciót. Van egy ünnepélyesnek, méltóság-
teljesnek nevezhető funkcionális terület, és van egy profánnak nevezhető úgynevezett gazdasági rész.”