term ID:
term ID HU:
$parentcategory_ID:121
$parentcategory_ID:121

current_CAT_ID:207
current_CAT_ID_HU:207

child cat ID:119
post ID:20204
prefixed:category_207

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Szent István Római Katolikus Templom, Pethőhenye

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Szent István Római Katolikus Templom, Pethőhenye

A Szent István király tiszteletére felszentelt templom és a hozzá tartozó paplak a Zala megyei falu központjából kiemelkedő domb tetején áll, helyszínének kiválasztását a tervezőre bízták. Mellette régi harangláb, az út mentén a stációk sorakoznak. Az építkezéskor számos régészeti lelet, valamint csontok is előkerültek, melyeket újratemettek. Az ellipszis alaprajzra emelt épület kis bevilágító ablakai, fülkékkel tagolt vastag fehér falai, tetejének látszó íves fa tartói középkori falusi templom hangulatát idézik. A külső és a belső összhangja, egyszerűsége a falu természetes részévé teszik. A kezdeti pénzügyi nehézségeket leküzdve, végül alapítványi segítséggel, és közösségi összefogással épült fel a templom. A corpust Makovecz Imre rajza alapján Csertő Lajos faragta. (Organikus építészeti utikönyv, epl Kiadó 2016)

„…Egy falu templomot szeretne építeni. Megkeresnek, hogy menjek oda és mutassam meg, hogy hol legyen a templom. Elmegyek, a falu közepén van egy dombocska, a domb tetején van egy hangosbeszélő, egy oszloptrafó és valami toronyféle, valószínűleg tűzvigyázó hely és hát ordít, hogy itt kellett lennie valaha egy templomnak, de már nincs ott. Hát ide kell építeni. Megegyezünk, meg is rajzolom, és mondom nekik, hogy először ássák meg a helyét, hogy lássuk mi van ott. Ásnak egy kétszer két méteres gödröt, csontok jönnek elő, két méter mélységben. Mondom nekik, hogy hát igen, ezek szerint itt valami volt, temető, cinterem, kezdjék el a kutatást. El is kezdik, egyre csak jönnek elő a csontok. Mondom, csináljanak egy nagy ládát, gyűjtsék össze a csontokat, azzal a pappal, ahová ők tartoznak, beszéljék meg, hogy újra el kell temetni őket. Kiássák az alapokat, az összes csontot egy hatalmas ládába összegyűjtik, de már ezeregyszázból való pénz jön elő, ezerhat-száz-ezerhétszázas évekből való vékony téglák, törmelékek, egyebek. Eljön a nap, amikor három pap teljes ornátusban eltemeti a holtakat, körülállja a falu a sírt, énekelnek, bocsánatot kérnek a megbolygatott halottaktól és újra eltemetik őket, dombot emelünk föléjük, és arra egy nagy keresztet és folyik az építkezés…”

Visszaugrás a navigációhoz