„Mert ha a titokzatosan intelligens helyeket keressük úgy járjunk és nézzünk, hogy a lábunkat és a szemünket a táj irányítsa és ne a fejünk. Ne fantáziáljunk, de felfokozott érzékekkel járjunk, mint egy Geiger-Müller számláló, és egyszerre szóljon bennünk minden: a föld alakzatai, az atmoszférás jelenségek, a fák túl szép vagy éppen kényszerformás alakjai, a sajátos viszonyok.

Figyeljük, hogy régi épületek hová épültek, hogy futnak a régi ösvények. Mert minden suttog, minden azt akarja, hogy megértsük, és szenved értetlenségünk miatt. Hiszen ránk van bízva minden, minden értünk van. Mi, félállat- félangyal lények nem hiába keressük a természet természetfölötti helyeit. Megvan­nak. A világ különös harmóniájú helyei alkalmasak még mindig arra, hogy ott a természet segítségével kilépjünk az időből. Itt tanulhatjuk a jövőt. Nekünk, az állatvilág kiválasztottjainak, az őrt álló figyelmes fák segítő gyülekezetében kell inspirációt kapnunk arra, hogy mi az emberi civilizáció lehetősége és célja, s ezen belül mi az építész feladata.”