A feladat világos volt, az út ismert: felépíteni az Újjászületés kápolnáját, mely szól közösségnek és ter-mészetnek egyaránt. 2011 végén az erdészek éves konferenciáján huszonkét magyarországi erdőgazdaság úgy döntött, felépítik a kápolnát, így állítva emléket a páratlan erőfeszítésnek és segítőkészségnek, mely egy év alatt megújította a vörösiszappal elöntött területeket.
Elhatározásuk tisztelgés is Makovecz Imre előtt, akit az erdők főépítészeként tisztelnek. Harminchat műegyetemi hallgató háromhetes munkával vett részt az újjáépítésben, nem csak a közösen kiválasztott pergola-játszótér tervét építették meg, de segítettek felépíteni a kápolnát is. Kitartóan ácsoltak, paláztak, deszkáztak, vakoltak, festettek, földdombot építettek a kánikulában.
A hihetetlen gyorsasággal, egy év alatt és szellemi-anyagi értelemben egyaránt igen jó minőségben felépült új településben áll Devecserben az Újjászületés kápolnája.„Hát a templom hol épül, fiacskám?” – kérdezte Makovecz Imre, amikor nagypénteken körbesétált a még épülő telepen…. Rajzold meg, mi felépítjük! …Valóban, ez hiányzott a teljességhez, a középpont, mely más dimenziót nyit. Így született ez az apró, harminc négyzetméteres kápolna, Makovecz utolsó terve, amelyet a szerencsétlenség második évfordulóján adtak át a keresztény felekezetek papjainak jelenlétében.
Az Újjászületés ökumenikus kápolnája Makovecz egyik sajátos templomtípusának megtestesítője. A térelrendezés centrális, mint legtöbb templomában, a minden-egy, a középponttal rendelkező világ megjelenítője. A tornyon megjelenő szárnypár Makovecz állandó motívuma, antropozófiai értelemben is a földi mellett a szellemvilág, valamint az angyal szimbóluma. Ugyanakkor azonban az elevenség, építészetének és gondolkodásának egyik központi kategóriája szorosan kapcsolódik magának az Újjászületés kápolnájának lényegéhez, vagyis a természetnek az ipari katasztrófa utáni újraéledéséhez.